A Magyar Relaxációs Egyesület alapító tagja volt 1990-ben, és mint az Egyesület Pécsi Tagozatának vezetője, Pörczi József nyomdokain felelősen és magas szinten vitte tovább a relaxáció, az autogén tréning és a meditáció szakmai ügyét Pécsett. Az Egyetemen és más intézményekben is terjesztette és oktatta az Egyesület szakmai területeit úgy gyakorlati, mint elméleti formában.
Bár Pécsett élt, az Egyesület szinte minden Vezetőségi értekezletén részt vett, ahol nem szólt sokat, de amit igen, az velős, tanulságos és követendő volt számunkra. Két alkalommal szervezte munkatársaival együtt Pécsett az Egyesület rendszeres Országjáró konferenciáját, melyek alkalmával megismertük személyiségének átfogóan rendszerező, pontos, és szervező oldalát is. Jóska introvertált volt, visszafogottan kommunikált, de intelligenciája, szarkasztikus, karcos humora felejthetetlen marad számunkra. Impozáns műveltsége, hihetetlen tárgyi tudása mindannyiunk számára példaértékű és egyben irigylésre méltó volt. Mindig naprakésznek ismertük új szakmai irodalmakban, és ezeket készségesen megosztotta velünk.
Magabiztos nyelvtudása, a szövegekkel – amely számára mindig a kiindulópont volt – való filológiai igényű bánásmódja tette lehetővé, hogy éppoly magabiztosan mozgott a történelem, mint az irodalom útvesztőiben. Humanizmusa, emberi – tudósi – oktatói – kvalitásai, kollegiális, baráti támogatása mindannyiunk szeretetét és soha el nem múló tiszteletét vívta ki.
Jóska keze alól kerültek ki a pécsi relaxációs terápiában jártas kollégák, akiknek szent feladata lesz Pécsett a zászlót tovább vinni.
Gazdagabbá váltunk általa és most szegényebbek lettünk nélküle. Amit tett, gondolt, létrehozott, annak mi is része lettünk: elvesztése után az emlékeinkben él tovább.
„Ki tetteiben megemlegettetik, az halhatatlan lesz.” (Berzsenyi)
Nyugodjon békében!
dr. Szombathelyi Éva
az MRSZE elnöke
You must be logged in to post a comment.